Az LSD-t elsőként Albert Hofmann, a Sandoz gyógyszergyár vegyésze szintetizálta1 a svájci Baselben, 1938-ban, miközben vérkeringés-serkentő szerek után kutatott. A szer hallucinogén hatásai azonban egészen 1943-ig ismeretlenek voltak, amikor is Hofmann véletlenül lenyelt némi LSD-t. Később felismerték, hogy csupán 25 mikrogramm (ami néhány sókristály mennyiségének felel meg), szájon át bevitt LSD képes élénk hallucinációkat kiváltani.

Timothy Leary harvardi pszichológust, aki az LSD-t és egyéb tudatmódosító pszichiátriai szereket népszerűsítette, kábítószerrel kapcsolatos bűntettei miatt letartóztatták, és börtönbe zárták.
Fotó: DEA/Timothy Leary arrest

Mivel hasonlít az agyban található egyik anyaghoz, és mivel a hatása hasonló a pszichózis bizonyos formáihoz, az LSD-t az 1940-es, 50-es és 60-as években pszichiáterek használták kísérleti célokra. Noha a kutatók semmilyen orvosi célra nem találták alkalmasnak ezt a drogot, a Sandoz gyógyszergyárból származó, kísérletekhez küldött ingyenes mintákat széles körben terjesztették, ami oda vezetett, hogy sokan kezdték használni ezt az anyagot.

Az LSD-t olyan személyek népszerűsítették az 1960-as években, mint a pszichológus Timothy Leary, aki arra biztatta az amerikai diákokat, hogy „induljanak be, hangolódjanak rá, és kapcsolódjanak ki”. Ez egy droghasználaton alapuló ellenkultúrát teremtett, és átjuttatta a drogot Amerikából Nagy-Britanniába, valamint Európa többi részébe. Az LSD sokkal elterjedtebb Nagy-Britanniában, mint a világ többi részén.

A pszichiátriai elmekontroll-programok, amelyek az LSD-re és más hallucinogén anyagokra épültek, egy egész generációt elárasztottak ezzel a droggal.

Míg a 60-as évek ellenkultúrája a drogot arra használta, hogy elmeneküljön a társadalom problémái elől, a nyugati hírszerző szervek és a katonaság lehetséges vegyi fegyverként tekintett rá. 1951-ben ezek a szervezetek kísérletezni kezdtek vele. Amerikai kutatók azt figyelték meg, hogy az LSD „képes egész csoportokat, például katonai alakulatokat közönyössé tenni a környezetük és az őket körülvevő helyzet iránt; képes befolyásolni tervezési és ítéletalkotási képességüket; sőt akár nyugtalanságot, kontrollálhatatlan zűrzavart és rettegést is kelthet a soraik között”.

Az LSD hírszerzési célpontokra gyakorolt esetleges személyiségmódosító hatásával, valamint egész népcsoportok befolyásolásával kapcsolatos kísérletek egészen 1967-ig tartottak, amikor az Egyesült Államok hivatalosan betiltotta ezt a drogot.

Az LSD-használat az 1980-as években csökkent, az 1990-es években viszont ismét terjedni kezdett. 1998-at követően az idősebb tizenévesek és a főiskolás korúak a korábbinál szélesebb körben használták az LSD-t a diszkókban és az egész éjszakás rave-partikon. Az LSD használata 2000 körül jelentősen csökkenni kezdett.

„Az LSD használata után napokig csak aggódtam, és mély depresszióba süllyedtem. Az első »LSD-utazásomat« követően rendszeresen kezdtem használni, néha heti négy vagy öt alkalommal is, mindezt hosszú időn keresztül. Minden alkalommal, amikor LSD-ztem, egyre jobban és jobban eltávolodtam a valóságtól. Végül teljesen képtelenné váltam arra, hogy jól érezzem magam a saját bőrömben.” – Andrea